Csavargó
Egy ősz bolyong az őszben,
avarkalap, kopott kabát,
fagy jár a lukas cipőben,
s a vén leejti sóhaját.
Fárad, platán törzsnek dől,
réved a barna szembogár,
jelen torpan, a múlt elől,
a lélek a testtől messze jár.
Madárraj emlék kering,
ezer mosoly, megannyi nyár,
jégkönnytől ázik az ing,
régi szerelem, napsugár.
A platán törzs marasztal,
és lassan leguggol, leül,
úgy, mint rég lágy tavasszal,
csak akkor nem így, egyedül.
Hideg földön a szív dobol,
kihagy, hirtelen csendbe vész,
fönn a messzi égen valahol,
a tejút porán, bolyon a vén csibész.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-12-21 19:55:02
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-21 19:55:02
