Mi szótlanok...
Mi szótlanok gyönyörbe burkolózva
aludni, enni, inni is feledtünk.
A napvilág csak átfutott felettünk,
nekünk maradt a boldog esti óra.
A lelkedért a lelkemet fizettem,
a testedért a testemet cseréltem.
Szerettek és szerettem én, mesében,
csodák között barangoló hitetlen.
De tudtam azt, hogy egyikünk megunja,
a másikunk maradni fog magára.
Kinőtt zakó a székre dobva fázik.
Szerelmeket csak álmodunk magunkra.
Ha elfogyott a test, a lélek ára,
az ember akkor újra, másra vágyik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-11-23 13:45:46
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-23 13:45:46
