tán összetörve zúzva rakjam le tollamat
mondd te öreg úr lélegeznem még szabad
kevélységed uram talán puszta holmi máz
milyen sokszor kap el téged a hagymáz
kipécéztél magadnak engem jó uram
rendben ha ez jó neked élj így boldogan
de mégse
ha tovább gúnyolódsz rajtam nem hagyom
nagy orrodat arcodat lekarmolom aranyom
