A mega-tükör előtt

A Jóisten végül mégis belenéz
a nemrég kapott csodás tükör
foncsorába. Fele epe, fele méz!
Döbbenet az arcon! Ha kitör

majd a düh, mert ilyen csúf és felemás
a kép, akkor lesz itt mindenkinek kuss!
A barázdákba valaki majd beleás?
Miként lehet e profil szimmetrikus?

Hogyan kerültek a mindenhatóra ráncok!
Nyúzottá tette szegényt a teremtés?
Rávetültek a végtelen halotti sáncok,
s lettek bibircsók hegyek, és sok, gennyes kelés?

Ha volt is, eltűnt ez arcról minden, ami báj,
A látvány dülledté tette a véredényeket.
Az ijedtség, rémképeit idézi az arci táj,
ugyan ki tehette, hogy tükröt állított neked?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-21 16:28:05
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-21 16:28:05