Egy gyorsvonat késik
A pályaudvar
lámpái közt
hunyorog a magány,
aprópénzt csörget zsebében
egy hajléktalan,
összegömbölyödik vállán a remény,
s kígyózó síneken
egy élet emléke rohan.
Az aluljáró falán
vacog a pontos idő,
tikk-takk szívet pumpál szüntelen,
megállni volna kedve,
elszunnyadni egy fontoskodó számjegyen.
A büfés pultján
karikát fest a derű,
s egyszerre hörpinti le torkán
a szomjazó,
forró láva futkos az erekben,
s a gyorsvonat késik
gép hangot próbál
a bemondó.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-10-14 17:14:24
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-14 17:17:15
