EBRÚDON KI VET szürrealista kispróza

Jó szorzója lettem a lebetonozott sebhelyű őrlődésnek.
Csatornák löttyén habgerincet húz a tévécsatornám. Sértődött
hőscincéremtől ellopták tojásait a cserebogarak.
Mitévő legyek?
Átlumpolt éjszakáim visszatérnek az éjjeliszekrényhez, egy tompa borotvával, cipőkanalat gyűjteni.
Lampionom letörött videó, szimpatizánsa versenylókaviár.
Gyarmati bélyegeim indigója démonűző, számkivetett.
Foltokat hagyva bátorságot mutatok üres beszédű társalkodóknak,
ám a molyok patriarchái a gobelin után a pápua
fújta facipőt is tönkreteszik.
Legyen az zamat, panoptikum
vagy nyílfogazás, aranyoskám, magából két töltött comb
is kinéz.
A macska forró nyelvvel illeti a kártyalap-csattogtató nádast. Messzelátója elesett
az értékbecslési díjtól. A türelem vásári majmába helyezett farkcsóválás
gyanakodva nézi.
Kicsi huszárom, kicsi huszárom, rosszul hegesedik a dobhártyád?
A falból egy gyorsan pörgő földgömb áll ki, fekete hollója volt, az is tovaszállt.
Dekorációs terveim kifacsart citromai felfújják
a fúrási rétegsort.
Csapodár gyömöszöl gyökjeleket,
végigfuttatva a nyilvántartásomon fantomképeidet.
Idilli természetű, igaz?
Még hogy holdkóros fű, taktika nélkül nincs esély! -
Nem fekszem én tovább ezen a monomániás vánkoson, sütök inkább sajtos
tallért a hózentrágernek, mert sajtópáholyból nem szokás drukkolni,
s a párologtatókból eleve
hiányzik a krónikus bizalmatlanság.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-07 09:51:01
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-07 09:51:01