Az emlékezet kútja

Kimeríthetetlenül mély az emlékezet kútja az alján azzal
    a rengeteg mindennel, amit a végtelen idő féktelen
       jókedvében, hogy Múlathat, belehajigált: letört
         babalábat, döglött kismacskát, rég eltemetett
          ősök ma is eleven gondját. Nyúlnék utána,
            de a felszín nem enged. Hiába keresek
                  rongyot, alkoholt: hol barázdás,
                           hol szilánkos a kép.
                                 Nem tisztul.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-24 17:36:20
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-24 18:06:04