A nagy kaland


Mackó papa dirmeg- dörmög,
Ó, hogy vinné el az ördög!
Mi van vele ő sem érti,
Csak a messzi hegyet nézi.

Oda vágyik, ó de nagyon!
Hívja, csalja őt a vadon.
Szeretne most fára mászni,
Kicsit medveboccsá válni.


Hegyet, völgyet, mind bejárni,
Lent a folyónál pecázni.
Vacsorára halat sütni,
Szomját forrásvízzel ütni.

Öreg batyujával hátán,
Pecabotjával a vállán,
El is indul a kalandor,
Másnap, korán pirkadatkor.

Jó a kedve vígan baktat,
Így már napszúrást sem kaphat.
Fején lyukas szalmakalap,
Jót mosolyog rajta a nap.

Fel a dombra, le a völgybe,
Előre és körbe-körbe.
Lába fárad nincs mit tenni,
Jó lesz kicsit megpihenni.

Hegy lábához odaérve,
Jókedvűen fütyörészve,
Eszébe sem jut a kora,
Felviszi még a bocskora.

Csend és béke körülveszik,
Vacsorára halat eszik.
Málnát is vagy két marékkal,
Nem bajlódik maradékkal.

Nem volt ilyen szép még az éj,
Karnyújtásnyira csak az ég.
Holdfényénél veri sátrát,
Csillagok őrzik az álmát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-31 22:07:00
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-01 13:30:48