Éjjel
Nesztelen, puha mancsokon
sompolyog mögém az éjszaka.
Csak résnyi boszorkányszemek
villogása mutatja, merre jár.
Egy torzonborz bokorból hallik
halk dorombolása,
s mintegy válaszul,
álmában pittyen egy kismadár.
Átnyalábolja a bütykös kérgű fákat,
s a leveleknek sugdos valamit.
Hogy én is itt vagyok?
Vagy nem is én vagyok már...
Félig ébren érzem,
ahogy behúzza éles karmait,
és hízelkedő-lassan
hozzám törleszkedik
a bársonyos sötét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-07-24 16:17:42
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-24 16:17:42
