Nem[én

egyedül lettél a felnőttséghez, karodba
idegenügyetlen szüleidet színészkedve
dajkált – magad híján – semmisem ült.
hitted, mindig a következetlenség zavart,
de senki sem figyelt kitátott szájjal, meg-
akadt nyelvvel, kapaszkodó ádámcsutkával
annyit, hogy végre következetes is legyen,
és inkább ez a lényeg. viszketnek, reszketnek
benned megvakarhatatlan, betakarhatatlan
dühök. a megértés csillapíthatatlan miérteket
csitít. ha leteszed a terhet, vihorászva elrohan,
és futásra készen nézed, talán túl messzire fut.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-03 21:18:11
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-03 21:18:11