Szabadon foglak

Kiért sírtam a Keletitől a Déliig?
Érte vagy magamért?

Hiába rejtettem
arcom a tenyerembe,
kifolyt belőle, mint a
képmása szememből.
Ezüstváladék szivárgott
ujjaim közén és virágba
borult bennem a fejfájás.

-Elbántam magammal,
hogy elhittem őt,
mint a beázott
szoba a tetőt?

-Fekete nyár kéménye
füstölj! S a rőt macska talpát
égessed kormosra!
Ilyeneket sziszegtem
magamban, mint a bolond,
kinek tulaja megölte
tréfáit. Aztán végállomás
jött és mondóka.
Ácsorgás a semmiben.

-Nem! Nem! Nem!
Tagadtam. Bármit. Mindent.
-Gyí, te mozgólépcső! Gyí, te!
Nem maradhatok
ennyiben!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-29 21:33:58
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-29 21:33:58