vihar /faféltő/



Felhőket farag a szél,
vihar készül.
Pipacsszirom égalj,
benne villám kékül,
lombok borzongását
ellopja szívem,
bőröm síkjára
dűnéket épít
az aggódó félelem.
Zúgó jég szökik
esőcsepp között,
lombok sebein,
mint hajótörött,
úgy ül pillantásom,
oly tehetetlen vagyok,
hársfa barátom!
Hol nemrég
illatos aranyvirágod virult,
oda most a halál
hideg sötétsége bújt,
pára száll, törött ágak
sóhajtanak,
de letérdel az alkony,
és súgja,
meggyógyítalak!
Mély kéregráncaid
megsimítja ujjaim bőre,
és dühös vagyok istenre,
emberre, viharra, esőre,
hisz téged bántanak,
ki a jövőért ír ezernyi levelet,
ha világ nem olvassa,
saját koporsójába
üti az utolsó szeget!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-21 23:22:45
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-21 23:22:45