| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Tóth János Janus
jéghideg
magamra húzott
éjjel alatt fázom
bőröm dűnéi között
a magány síel
fagyos kedvem
elterül az ágyon
felmelegíteném
de rég nincs mivel
dermedt gondolat lóg
az ihlet ereszén
jégbe zárt sosem-világ
benne te meg én
feltámad a szél
az eresz meginog
s a gondolat jégcsap
furcsa táncba fog
megremeg lendül
törik és zuhan
szilánkok ezrein
fájdalom fogan
és az éjjel
a gyűrt szakadt paplan
lecsúszik rólam
fagyott könnycsepp
ősz hajamban
olvadni kezd
egy beszökött
napsugár hevén
és én megfulladok
az olvadás
özönvízén
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-05-31 21:18:10 Utolsó módosítás ideje: 2019-05-31 21:18:10
|
|
|
|