Kis szívzörej

Már nem kérem, őrizd sejtjeidben
bőrödre rajzolt szerelemköreim.
Minek?
Kioltottad a fáklyát.

Hónapokig gyűrtem
kiszáradt számba  az ételt,
s nyeltem íztelen,
egy falat mégis fenn akadt.

Tudtam, csak vesződik az ember
meddő az akarat,
ha gúzsba kötve kucorog
nyirkos ágyában a magány.
Az élet kint marad,
redőny lehúz.

Pislogó villanykörte szemek
sunyin tapadtak bögrém falán
elszédült  zsíros tejkarikára,
s a komódon heverő  könyv lapjai
sápadtak megszégyenülve.

Voltam, vagyok…
Kis szívzörej…
Doktor Úr!  Ez kinőhető?
  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-24 11:17:46
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-24 11:17:46