Hálanapló

Akár a kardomba is dőlhetnék most,
mint egy elfuserált regény végén,
amiről kiderül, nem lesz megírva.
Ezt bebuktam. Vagy bebuktuk, ki tudja. (Én nem.)
Erre azt veszem észre, hogy a nap,
ami ezt hozta, tízből minimum nyolcpontos.
Váratlanul jó lett. Nem átallotta.
Holtfáradtan és egymás után átesve
az összes dolgon, ami a hátam közepére
se kellett, az egészségi állapotomban
a legcsekélyebb pozitív változás,
a jövőm tekintetében a legcsekélyebb
remény nélkül, ülök és fülig ér a szám.
Öröm. Milyen rég volt, hogy utoljára itt járt.
És már el is önt a hála, mert több billió sejt
ordítja belőlem a világba, hogy nahát!
Még mindig létezem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-02-18 06:19:03
Utolsó módosítás ideje: 2019-02-18 06:19:03