kronosz

házfalak roppannak súlyos titkok alatt.
villanásnyi arcát mutatja szebb jövő,
és hasadtát a hosszú borzalomnak.
remény vív csatát reménytelenséggel.
nem létezik más alternatíva:
valami véglegesen elkezdődött.

a földgolyó részegen tántorgó szív,
szélütöttek a felbőszült tengerek.
születés-halál, születés-halál lüktet.
az utóbbi erős, vértől győzelemittas.
nem tudni mitől, de félelem ül
az arcokra (talán hallottak valamit).
hátul befalazott ajtók, elől vak ablakok –
úgy hírlik: nincs kiút, nincs menekvés
– ítélet-idő.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-01-03 08:45:29
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-14 16:46:33