Koravén

Gyűlölet bilincsében gubbaszt a gyermek,
nem találom a kulcsot kiszabadításához.
Arcomat erősen a tükörhöz nyomom –
narcisztikus lényem  pokoli imázsát.
Vak vagyok, ártatlannak hazudom magam.
Indulok a purgatóriumba mosni kezeimet.
Hiába öblögetem friss vérrel szívemet:
meztelen, nyavalyás és szegény vagyok –
még kiskorú, de már látszanak a hullafoltok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-12-27 10:56:45
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-03 08:40:54