folytonosság... addig (jav)

újra meg újra megfakadnak a nyarak
a nap évenként átszűrődik a múláson
az eszelősen csiripelő madársereg
folyton átkel a tengerek felett s vissza
szárnyaikkal hosszú életet imitálnak
de nem állíthatják meg a fekete ruhást
öregedő arcunkra felrakjuk pléhmaszkunk
ha naponta újra meg kell születnünk s halnunk
barna foltos kézfejjel várjuk az őszt
ijedten menekülünk a fák szellemétől
a kínos csendtől utolsó napsugártól
színes göncökben még táncol az indiánnyár
távolodóban látni széthulló arcát
szemünkben leperegnek életképeink
hirtelen alagútban találjuk magunkat
hol vakító fény vagy a fekete féreglyuk vár







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-11-19 04:19:12
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-07 17:01:20