abdai töredék
ma minden magyar szóra
rideg sötét köd szitál
jaj te tétova óda
karján ringat a halál
erőtlen járni sem bír
szívében Fanni remeg
arcáról a lázas pír
sáros avarba pereg
hol mondd hol van az ember
mindenütt csak fenevad
gyűlölet kezén fegyver
és a préda te magad
őrült felsőbbrendűség
rád sütötte billogát
a tébolyult szörnyűség
beléd mélyeszti fogát
a határ mint őszi ág
hullt az utolsó levél
pörgő csoda-versvilág
oly korban… már nem remél
a csend foga között szó
szép szárnya nem remeg
fölénk úszó mementó
„virrasztó éji felleg”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-11-09 21:52:02
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-09 21:52:02
