Van egy barátom
Van egy barátom, nem evilági,
(a hátán csonkok, tán újra nő),
de repül így is, fodrozódik
lába nyomán az utcakő.
Egyedül él, mellette hű ebe,
lábához hullik száz levél,
hozzá bujdosik a vakond,
s mennyekről regél a szél.
Barátom társra vágyik,
-ha már a karból elveszett-,
találjon, ezt kívánom,
bajára nőjön ékezet.
Hallgatnám rímeit,
melyekből fényvirág terem.
Ő boldog ott, és én is itt,
túl hetedhét enteren.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-11-01 22:39:53
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-01 22:39:53
