Duma György
Az őzek dala
Enyém e szép vadon,
itt pottyantam földre,
rejtse majd csontjaim
vízmosások gödre.
Nekem zöldell a rét,
apró napok mása
a fű között, sárga
virágok bókolása.
Pettyeim elhagytam,
nem tartom már számon.
Mégis öröm tölt el,
kisgidán ha látom.
Otthon vagyok bárhol,
zanót, kökény, magyal,
engem bujtat mind el,
ha kaffan egy agyar.
Adott hely a láncban,
sorsom hát ismerem,
élj, vagy téged ölnek,
én nem ölök sosem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-10-15 08:35:43
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-15 08:35:43
|
|
|
