Itt hagytál

Szóval végleg itt hagytál Te, hűtlen!
"Hiányod átjár, mint huzat a házon.”
Látod, más szavaival takarózom,
amikor reszket bennem hiányod.

Szembe kell mennem az egész világgal;
útközben apróra szeletel az ég.
Minden darabban ott vagy, te vásott!
Két szemem sarkában bíbor a fény.

Körben az angyalok tétlenül nézik
a nyelvét vesztett lélekharangot.
Egymás között csendben tanakodnak:
mi lesz, ha nem hallnak emberi hangot?

Egyetlen kéz fog majd írni a falra;
Isten belefáradt a sok beszédbe.
Nehezen viseli a léha embert,
kinek minden tette elvész a szélbe'.

Sárral kenegetem bennem az arcod:
hátha ettől én sokkal szebb leszek.
Díszleteim között istent játszottál;
kinek hazudtál: nekem vagy neked?

Haladunk, mint egy pár huzal a póznán;
a végtelenben még megérinthetnélek.
Nagy hirtelen leszakadsz a magasból –
szemem ablakából kirepül a fényed.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-15 05:40:58
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-15 06:02:56