Szabadulás (1/2)

Őszeim nyomot hagytak arcomon,
nyöszörög a hagymázas akarat.
Retro dalok foszlányait hallom:
ez maradt nekem a nap alatt.

Hold sarlója rendet vág az égen,
ezüstpengéje a hajamba kap.
Jó lenne egy édenkertben lenni,
de félek: helyem csak a nap alatt...

Életet vadász a sunyi idő,
számolja a földre zuhantakat.
Indulok, itt semmi meg nem válthat;
nincsen számomra hely a nap alatt.

Kilépek a téridő csapdából:
sorsomat ne nyomják rozsdás falak.
Ha majd körbefon az időtlenség;
egy testhüvely oszlik a nap alatt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-13 11:05:13
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-27 10:54:33