Az idő lélektana

Bádogkalitkában csontmadár ül.
Gubbaszt, topog, szárnya pergamen.
A kotlást választotta szenvedélyül,
és rikoltozik, mikor senkisem.
A ketrec padlatán egy homokóra,
ólomreszelékkel viselős,
üvegruhájának széle-hossza,
változó, de mindig ismerős.

Bádogmadár gubbaszt csontkalitban,
higanytollat visel, nagybeteg.
Kúrálgatod, persze holtodiglan,
de a terápiát sosem mondja meg,
hallgatása sanyarú könnyebbség,
borzalmas, hogy szüntelen fülel,
mandalára cseréli keresztjét,
álszerény és mindent felügyel.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-12 09:44:17
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-12 09:44:17