Semmire sem alkalmas vers
Már csak a régi dolgok. Régbeaszfaltozott utak porát hordja körbe az emlékezet. 
Vizet forralok pokol tüzén. Nem tudni, mit motyoghatok.
Errefelé csak a kavicsos és terméketlen földek.
Kövér nyájak nem legelésznek. 
Kövek alatt ritkás fűcsomó. 
Érkező vonatok képzetével bódítom magam
és nyelek konzekvens-nagyokat a savanyú ködből, 
mint aki tudja jól, lomhán, de keringenek 
a ledegradált égitestek, és egykedvében 
véget nem érőt nyújtózik maga is 
az átmeneti  égbolt alatt.
Élek. 
Valaminek a hiányára gondolok mindig 
és a cselekvés kényszere 
mely természetemmel ellenkezik 
arra késztet 
hogy amnéziás állapotban végezzem be 
félbemaradt teremtményeimet.
Tudnom kellett volna róluk csakhogy 
az összefüggések elvesző hajszálérhálózatok 
és megbolydult keringésemben a felülírt vázlatok 
működésbe léptek. 
Nem kérek a sajnálatból.
Kegyelemre van szükségem.
Ez most egy ilyen időszak. És csak a szél zúgása,
hogy a szerelem, a szerelem egy vesztes játszma... 
Északra mennék, ahol hideg van 
és nálam kitartóbban vonyítanak.
Olcsó rigmusokat költök, és nem félek megőrülni. 
A sík felületek kétes tükröződéseit fürkészem, kereszthuzatban, 
nem létező terekbe meredten álmodom mindazt, mi nem lehetek 
mert minden megvalósulás igaztalan.
Aki voltam az leszek végül és úgy érek oda hogy közben 
sehol sem vagyok mindettől mert ez egy teljességgel ártalmatlan pillanat, 
amelyben semmit sem gondolok el. Ez most, ez volt 
az öröklét. 
De mit érjek magammal?
Nem vagyok szabad. Fajtámmal csak szükségből tartok. Éhen dögleni 
méltóbb volna. 
Roppant függőségben, olcsó szatellit módjára bolyongtam eddig 
és most  tisztes alanyt keresek tisztességtelen 
szándékaimnak.
Egyetlen pontot rajzolhatok a porba hogy elhordja a szél 
míg forgok képzelt tengelyem körül és emlékezzem 
ki magam kárhozom és ekként többet adnék a kelleténél mégis 
a dolgok látszatának - 
a dolgok látszanak, és ez feledhetetlen. A szavak 
semmire sem alkalmasak. Rettentő dolgokat gondolok el és szépeket 
írok róluk. A röpke jelentéktelenségek mögött a legsúlyosabb könnyelműségek 
barázdái húzódnak.
	
    
	
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-10-12 00:20:47
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-12 00:20:47