Gödör

Lent vagyok már, lent az alján.
Sarkait igazgatom.
Visszahulló göröngyöknek
surrogását hallgatom.

Fény ide már alig csurog,
- ferde sugártörmelék...
Mély, nyugodt csend és félhomály.
Ennyi most már éppen elég.

Míg agyagból párnát vetek,
csendben hulló szópihék -
...legjobb apa...leghűbb barát... -
szállingóznak szerteszét.

Hát, úgy tűnik, vége. Ennyi.
Szemeimet lecsukom.
Békén várom másfél méter
vastag végső paplanom.

2000 február 24





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.