ne keress
ne keress bennem istent
a hit elhagyott rég
vakolatként omlanak az elvek
korhadó gerendák az eszmék
borostyán kövében ábránd
álmaim gombostűk alatt
lelkem zsebként kifordítva
látod semmim sem maradt
az idő kátyús útján
még apró percet koldulok
és a pillanatot majszolva
még mindig rád gondolok
egy mosoly leporol s fénylek
te vagy ki bennem világít
ha világ és isten is elhagy
a szerelem marad sohase tágít
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-09-14 19:43:56
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-14 19:43:56
