Szabadulás ()

Alkonyattól vöröslik az arcom,
forró a homok, éget a Nap.
Látom történetem filmkockáit:
ez jutott nekem a nap alatt.

Hold sarlója rendet vág az égen,
ezüstpengéje hajamba kap.
Jó lenne az angyalokkal lenni,
de félek: helyem csak a nap alatt...

Életekre vadászik az idő,
számolja a földre zuhantat.
Indulok, itt semmi meg nem válthat;
nincs számomra hely a nap alatt.

Kilépek a téridő csapdából:
sorsom ne nyomják rozsdás falak.
Ha majd körbefon az időtlenség;
egy testhüvely oszlik a nap alatt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-10 09:41:51
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-10 20:11:02