isten... veled... (jav.)

ott voltál minden pillanatban
akkor is amikor tagadtalak
kérnem sem kellett
mindig úgy forgattad
érezzem szerencsésnek
magam a létezésem
ha sérültem vigyáztál
ne üssön agyon a súly
legfeljebb lábujjam törjön
de arra nem tanítottál
a hiányokat hogy dolgozzam fel
azokét akik már ott vannak veled
apám anyám s a többiek
nem mondtad mit tegyek
hogy ne akarjalak meggyűlölni újra
és újra ahogy mennek el egymás után
s ne gondoljak folyton arra
mi lehetett az én hibám





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-03 20:33:58
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-03 20:33:58