Minden gombolyagra

Döglenél. Ma fel se kelsz.
A lustaság kényes macskaként
nyújtózkodik benned a kedvenc
belső helyeden, levegőt is alig
kapsz. Fél szemed csukva, fél
szemed az egeret lesi, ahogy
farkával a számítógépben az
asztalon hever, s nem mozdul.
Ilyen cica mellett aludni is lehet,
hallod félálomban, de a Nap,
mint egy visszatérő, makacs
gondolat eléd gurul a hegytetőről,
s felébreszti benned a gondokat.
Kelni kell tehát mégis. Vissza-
tekerni minden gombolyagra
az éjjel lebomlott szálakat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-27 17:48:58
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-27 18:52:42