Régi igazság


Hull a hó, és nózik hűlnek a síküvegre,
itt benn a nyár, de künn a tél hidegje.
Lurkók loholnak fakutyájuk hajtva,
borzas kobak billen, ha hógömb csattan rajta.
Vihánc az élet, szikrázó jég a sok mosoly,
miért ver az ég, hogy padban rostokolj?

Berreg a csengő, - Ablaktól el, leül!
Harsan a kérdés, a vízen mi marad felül?
-Faág, -Hajó, és -Kácsa, majd persze -Jég, -A jég, -A JÉG!
A tanár szája görbül, jól van fiúk, elég!
-Mi süllyed el a vízben? -Vödör, -Kavics, -Hajó!
-A válaszotok téves, akkor is, ha jó.

A mérce gyakran csalfa, a szemre sál kerül,
az arany merül mélybe, s a szar marad felül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-27 11:22:08
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-27 11:22:08