Az idő még annál is rövidebb története


Egymásra tipró évszakok,
éjfelet kongó hajnalok,
tik-tak, tik-tak kattognak
pléhlemez szárnyú angyalok.
 
Percrozsdát köp a rossz tüdő,
simulni vár a szemfedő,
nem zavar, már eltakar
álommá mállott múlt idő.
 
Lessük a boldog holnapot,
tegnapunk csúnyán elkopott,
megfertőz e hűvös ősz,
vigyázz, a végén elkapod!
 
Szívünk helyén egy vekker ül,
keringünk mind a nap körül,
voltba fojt, mi szertefolyt,
perceg, majd végleg szétterül.
.
..
.
..
.
..
És mégis, újra járni kell,
gödrön az inga átemel,
kulcsra jár, csak arra vár,
húzzad már magad végre fel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-06 11:34:36
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-06 11:34:36