Hajónapló

Péntek, október 13.

Irány kelet, északkelet.
Borús idő. A kapitány káromkodva
jár fel-alá a kabinjában. A Nap,
ami a hajó körül
kering, nem a miénk
többé.

Szombat, október 14.

Irány kelet. Reggel heves
széllökések, aztán szélcsend.
Délelőtt az egyik
utas elköszönt.
Gondolatban hazafelé
kormányozzuk
a hajót.

Vasárnap, október 15.

A kapitány leállítatta a gépeket.
A csönd oszlopnyi
lábakon áll, lilásan feszül
rajtuk a bőr –

Hétfő, október 16.

Kártyázunk.
A kapitány a fedélzeti korlát
mellett áll, a vizet
nézi.

Kedd, október 17.

A vontatóhálóban férgek
és tengeri csillagok.
Az egyik matróz halotti
inget vesz fel,
és kijelenti:
mától ő a kapitány.

Szerda, október 18.

Egyre szilárdabbá válnak
az álom tárgyai.
Összezár fölöttünk
a felhőtakaró: nincsen már
mélység, nincsen már
víz sem –






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan, 2018. V/11
Feltöltés ideje: 2018-07-22 11:03:36
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-22 11:03:36