Tükröm, tükröm...

A franc ebbe a nyavalyás tükörbe. Miért tűnik el, s kerül elő a legváratlanabb időpontokban, csak épp akkor nincs kéznél, amikor szükségem lenne rá.
Nekem.
Tegnap bezzeg megvolt. Mi az hogy! Képe is volt hozzá. Nem az énképem, az ő képe.
Rólam.
Sőt volt képe szemembe mondani, amit lát. Vagy látni vél. A vélt valót, mi szerinte tény. De honnan veszi a bátorságot?! Nem ismer, nem tudja ki vagyok, ki van a kép mögött.
A túloldalon.
Vajon hol van most? És hol vagyok én? Talán csak a dolgok felszínén? Mert így kényelmes? Így nem hullok szilánkjaimra s nem sértem meg magam?
Apropó... szilánk!
Holnap vennem kell egy új tükröt...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-21 21:47:53
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-23 08:13:01