a pokolban választottalak
társamul. tudjad:
az ilyen partnerség
csak kötelességeket szül.
kínokat megosztani
szerződtünk egymással.
ha örülsz majd, nem nekem
örülsz, és elfelejtesz,
míg tart az örömöd.
de mikor beléd kondul
az üresség, vert szíved
zajában – láthatatlan
árnyék az éjszakádban –
csak én leszek.
