PIRINYÓK VAGYUNK szürrealista kispróza


Hiába kapott kolóniájuk kontrasztanyagot,
fájó rekviem sújtja őket.
Mert abban a tenyészetben, ahol élnek, minden kifordult önmagából; a macskák
hámozatlanok, a kakasok dudálnak, a dióhéjakban vaskos fűcsomók terpeszkednek,
a tejet szürcsölő műanyagzacskók fagyponton olvadoznak.
A hóhércsuklya elkerülhetetlen…
Akinek kényszerei vannak, azok menetelnek legelöl, akik értelemmel
felruházottak, leghátul kullognak.
A fesztivált távolról sem ismerik. Hanem az aranyér-trombita
minden lélek adottsága. Ha szájukhoz emelvén valamennyit egyszerre megfújják,
a szőlőfürtök gyors zsugorodásba kezdenek, s illetlenségeik elnyerik a legelső rajtkockát.
Fontos még, hogy perspektíva nélküliek. Imádják a szárítkozni képes
torzót, a béna adatlapokat, a rabok munkabírásából pedig mesésen megélnek. Ezért
is épült náluk annyi börtön. Meddőhányóikon az ékezetek felsülnek.
Szakítós sztereotípiákat öklendeznek fel kódolt üzenetekként
a bűnök elodázásában egyébként részvényes világnak. Mindhiába.
Úgy tesznek, mint akik rajonganak a fekvőtámaszokért, közben kéz a kézben járnak, mindennek tetejébe lelakatolják az abortuszt végzők szárnyait,
nehogy visszafelé számolják a korhatárt. Bazsalyognak, gomolyognak,
összetépik a hírlapokat, véredényt
játszanak, a fogócskát elvből utálják.
Semmi sem elég távoli számukra… Igen, ők az elérhetetlenek, a mindig foglaltak,
akik figyelmeznek ugyan a labirintus ásítására,
de naivan azt is hihetnénk, hogy csak az időnkénti rengéseket
stimulálják távolságtartásukkal.
Példaképeik lecsorognak a salétromos házfalakról, itt nem divat a rajzolás sem,
helyette felcsípik az éterben bolyongó hullámhosszokat, ám ez a cselekedetük
is az öndicsőítést szolgálja.
Aki látta őket önfeledten ábrándozva a molekulákra tapadni, az téved, azt bizony megtréfálta a tetszetős kör szeletekre osztása.
Barna bombázóik szörfdeszkákat stoppolnak, nem kényeztetik őket agyon.
Most dölyfös lepkehad száll el fölöttük, lekicsinyelve honvágyukat. És valóban;
összemosódó arcképcsarnokuk nem áll meg a világmindenségben, törekvésük arra nézve, hogy fenyíték-fogatokat alkossanak önerőből,
egyenesen nevetséges.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-18 09:04:25
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-18 09:04:25