Budapesti éjszaka
Szuszog, akár egy óriáscsecsemő,
mikor anyja kezét fején nem érzi,
a föld alól mindenütt gőz tör elő,
a neonfény az eget összevérzi.
Kóbor kutya egy kocsma ajtajánál
hányást keres, mit éhesen felnyalna.
Nincs szerencséje. Sántítva odébb áll,
részeg nem jött, csak angyal repült arra.
Nyílik egy hatalmas faragott kapu;
stricik és pisztolyok sorjáznak elő.
Kezükben pénz pörög, a markuk satu,
zsebükben ügyvéd ül, megvett könyvelő.
Lányok sétálnak. Messze még a hajnal.
Kocsisor halad. Ezernyi férfiszem.
Mű a szempilla és mű az aranyhaj,
de nem számít, ha vadász van rendesen.
Alvó gyereknek, vagy hű feleségnek
nem hallik el ide féltő sóhaja,
tegnapi vágynak, holnapi reménynek
itt senki sem mondja: „Vigyázz rám apa!”
Zseton csörög amott. Gazdag Dunapart.
Tükör a víz, de csak a fénnyel játszik.
Múltat és jövőt is, mindent behabart,
mostanra már csak a felszíne látszik.
Budáról Pestre, vagy Pestről Budára
átgyalogol sebes lábán a hídon
vackot keresni - hogy fejét lehajtsa -
megannyi ráncosra érett Robinzon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Tekintet ,
Feltöltés ideje: 2018-05-29 11:24:51
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-29 11:24:51
