Fájdalom s öröm
határvonalán
termékeny a csend.
Csapong a lélek.
Az ember itt is, ott is
érleli a születő
szépséget.
Könnyben, mosolyban
a láthatatlant,
mit a test hordoz.
Így természetes.
Kevés, hogy feladja,
sok, hogy beletörődjön.
A sors hol büntet,
hol meg feloldoz.
Időt hagy, küzdjön,
míg megveti
lábát a földön.
