Anyu
a szemközti falon üldögélsz
aranyköntösben a cigid mögött
megsózod a rántottát
újra kivirágzik a park
az anyu erős
eres kezed rozsdásan zihál
elfárad a kövek cipelésétől
szemhéjadról felfeslik a varrás
a telesírt fiókokat el szokás temetni
az anyunak mindig igaza van
a végtelen nyugalom szétárad
ezentúl exportra termeled a nevetést
elfelejtsz félni és sosem halsz meg
retikülödben köveket hordasz naponta
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-27 23:56:35
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-27 23:56:35
