éjszakai capriccio
az égen hunyorgó gömbök
lassú közönnyel elégnek
kihunyt fényükből olvasok
csendbe bujtatom lényem
némán belecsobbanok
a tömény vágyak tavába
ijesztő árnyak nyújtóznak
szemembe lyukat vájva
átsimítom lelkem sebhelyét
elfed a színek fátyla
gyűlölet bámul irigy szemmel
reményeim tapossa lába
szívem az alkonyba búvik
szélhárfák halk ütemére
még csippennek a madarak
de már csorog az élet vére
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-19 11:32:15
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-19 12:57:05
