Drága Szülöttem! (Válasz egy Búcsúlevélre)

Szeretlek, mintha sok közül
egy volnál csak, ki üdvözül,
pedig
szelíd

milliók féltik életem,
munkálnak földön, fényeken,
Érted,
érted?

Sötét és semmi voltatok,
éj-vízben úszó magzatok,
büszke
szültek.

Ki lennél, mondd csak, nélkülem?
Hódolat illet, védelem,
s szeret-
szerep.

Túléltem dögvészt, szélütést,
Te hoztál mindig enyhülést:
merek-
gyerek.

Hazugság, önkény nem aláz,
hidd el, ez múló szalmaláz,
ciha
piha.

Titkomat annak mondom el,
ki megfejti azt, mit érdemel,
s tényleg
lényeg.

Szívemben ifjú lángsugár,
hajdan-, s majdani ezer nyár-
pirit
virít.

Hajolj felém, és homlokom
töröld, ha látod, izzadom
szemét
hevét.

Az légy, ki voltál mindig is,
nem kell a buzgó, szervilis
zászló
zárszó.

Hallom panaszod, jaj-szavad,
s hallom azt is, mi bennszakad
ősz bárd,
s ne várd,

szótlanul tűröm búcsúdat,
több vagy, mint holmi számadat,
való-
faló.

Én egész népem’ akarom
- Volt, Van és Lesz rá hatalom -
élni
félni!


2011.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-26 13:16:26
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-26 13:18:52