Templomunk kőpadján állok
lent elöntött mindent a sár
szürkéből vörösre váltott
holdbéli ijedt sivár
köröttem dermesztő lárma
gyermekként síró emberek
vérvörös égető láva
nem tudom Uram mit tegyek
ha mozdulok omlik a kőfal
az imént még itt volt az életünk
most világok szakadtak széjjel
és számolom hányan élhetünk.
