szakadás


Megszokott lettem,
mint  harmadik kávé délután,
langyos, kissé keserű,
s felhörpintenek lazán,
az élet  szép, de hol a gyönyörű?!
Az érintés csak merő tájékozódás,
érzed még itt vagyok neked,
bőröd alatt valaki más lakik,
furcsa idegenné lett kezed.
Esténként csendjeink beszélnek,
párnák alatt bújnak meg a szavak,
köztünk a közöny, mint rossz gyerek
alszik, a percek szárnyatlan madarak.
Egyszer majd két ismerősként ébredünk,
néhány emlék köd mögött dereng,
egy nagy sóhajban úszik életünk,
és a halál rajtunk  hosszan elmereng.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-17 14:05:58
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-17 14:05:58