nem vesznek el
malomkövek közt őrlődnek a szavak
bár erős bennem a vasakarat
őrlődöm én is mint a búza
pelyvát terem bennem a múzsa
szétszóródom az asztagon
összeboronál a szél – hagyom
szavaim elesnek majd felállnak
nem adják meg maguk a halálnak
erőtlenül de átkelnek a hídon
kifacsarja a nyár belőlük a nedvet
bórából kipergett kórócsomók
s virágszirmok senyvednek
elzárva a csatos emlékkönyvben –
nem vesznek el csak átalakulnak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-03-13 18:37:10
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-25 10:08:48
