csak hallgatok
alig-volt emlékeimből élek
az emberek arctalan csillagok
gomolyognak fényüket vesztve
közöttük ténfergek hallgatok
morzsolgatom az időt kezemben
egészen foghatatlan vagyok
ebben a levitézlett létben
honnan menekülnek az angyalok
őrzőimet sem lelem többé
elvesztettek valahol félúton
nézegetem kifakult arcképed
a lét szélén szétfeslett anyagok
rojtjai közt már csak hallgatok
világnak világtalan vándora
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-02-27 07:45:34
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-27 07:55:55