CSUSZAMLÁS

A fonásnak vége,
a fémgyökök spekulálnak,
s pecabotom fonnyadó sátrával hamvvedreket lehetne rekeszteni,
hogy éljek olytársadalomban, ahol a paraszt-fittnesz fanyalgásra
hajlamos,
hol űrmértékeim a kiskereskedésekben nem árulhatom három napos borostám miatt,
követelem a hóvakságot és a sí-szemüvegek szabadon engedését,
mert a faktúrák iszapos mellvédje extraadót fizet
a bogáncsok háborítatlanságáért,
követelem a dilettánsok menetoszlopától,
hogy végre köhöghessek,
mivel a fülsüketítő bozót kirúgott alkalmazottainak arrébb szökkent a textúrája,
íme, a forró italok hercehurcája, amint növelni igyekszik a próbálkozások patkóinak
a számát,
íme, a lavina-mixer rászoktatott a pétisóra, cserébe azt kívánta,
tűzzem zászlónyélre, ki a repedt alkudozást sajtárjába meríti,
íme, leszakadt karokat kínál a kos, s a bársonyhuzat, s én ingereket kunyerálok
a hályogkovácstól,
tolni, tolni az ékszeres ládát, végül az iniciálék vezető híreihez csapódni
pártatlanul,
gazdasági vonzatom nincs,
időtlen ideig bételt rágok,
sugdolózásom ártalmasabb a bepólyált vasércnél,
nem túl szerencsés ötlet épp most összekülönbözni a szinkrontolmácsommal
mikor a bokszeralsóknak kiakadt az állkapcsuk,
badarság lenne a narrátor miatt öngyilkosnak lennem,
a foncsorozatlanságban fehér csomóim számára elérhetetlen a pajzs mögötti dőzsölés dómja,
így hát sem étlapokat nem szórok szét többé, sem a gumibakokat nem csalom
ki a verőfényre, szellőzködés végett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-29 09:19:04
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-29 09:19:04