Ünnepek után
ahogy eltompulnak az ételmaradék,
a fűtött szobák és hideg szavak prizmájában
az ünnep fényei,
a szakadt ajándékcsomagokkal
együtt
szemétbe kerül minden dal
és a lebontott fenyő díszei közzé
újabb egy évig félretesszük a karácsonyi csodát
a mosolyokat, az ölelést, a csendet
és lassan ajtót nyitunk
a szívek hangos nevetése elől elbújó
valóságnak
a nyűg, a bánat, a könnyek közé.
... ebbe a csendbe ringatva magunkat
sírunk és nevetünk.
2018. január 12., péntek, Szilágycseh
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-01-13 17:49:09
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-13 17:49:56
