Helénát, azt a hülye libát – Pénelopé naplójából

Az erősek, amilyen merészek,
olyan védtelenek. Majd jönnek,
ne félj. Botokkal, csörgőkkel,
kereplővel. De mi átbucskázunk
a fejünkön; te hattyúvá, én vízzé
változom, s amíg üldözőink
a parton köveket keresnek,
én lassan körbefolyom őket.
Akkor majd azt hiszik, megfogtak.
Pedig én éppen akkor csúszom
ki a kezük közül. Téged meg addigra
elég ismerősnek találnak majd ahhoz,
hogy Helénát, azt a hülye libát,
végre elfejtsék. Ettől még persze
nem fogják jobban tudni, mi a szép.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-11 13:51:17
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-12 02:30:03