Vasba vág a kés

Légy büszke rá. Kecses lett.
Hagyta, hogy formába öntsd,
s megmunkáld. Így szólt az öreg
felizzó ívfények egén. Szemüvegét
homlokára tolta, lenézett rám
s én satuk, esztergapadok
csikorgó fogai közt élő vasvirággá
simogattam minden munkadarabot.
Fogaskerekek zenéltek.
Lassan mesterré vált az inas,
kezessé a gépek.

Ma is hallom intő szavait,
ha emlék is lett már:
- vigyázz rá nagyon, el ne égesd!
Izzó tűzben kell tartanod elevenen,
mint a szerelmet, míg vasba vág a kés.
Ledobja burkát s belefeszül a testbe
minden új fogásnál felsírva,
mint egy újszülött, hogy tudd s érezd,
itt mindent a kéz szül, nem a száj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-21 07:43:08
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-21 07:43:08