Hallgatsz, de tudom jól, csönded mit ér, s ha
kimondanád a szót, már más ember lennél.
Idegenül néznéd tükrömben magad;
vajon én szeretném-e azt a másikat...
S te felismernél-e engem, ha nem neszezne,
nem zajongna vérem, ha elcsitulva várnám
mikor lesz érdem, amit ma vétek ellened;
mikor lesz kerek ez a sokszögű létezés...
